Tegnap délután hívtam telefonon, hogy kérjem meg, beszéljen, meséljen nekem a fogságáról.
Hosszan becsengett.
Nem vette fel senki.
Egyedül élt. Gondoltam, biztos a lánya bevitte magához Szentgyörgyre.
Elmentem Benke András bácsihoz, aki 92 éves, három évet volt orosz fogságban. Útközben találkoztam Hajnika nénivel, aki elmondta, hogy Pista bácsi a kórházban van, a veséjével van baj.
Ma délben jött a harangozó, hogy szaggatni kell, mert meghalt Pista bácsi.
Elkéstem. Az élete történetét is magával vitte. Az Úzvölgyében 18 éves volt.
Ilyenkor nagyon haragszom magamra, a lustaságomra, hiszen évek óta készülök elmenni hozza.
Nyugodjék békében.
Ennyit sikerült felvenni, még 2005-ben, Úzvölgyében, amikor elmeséli a sebesülését. A helyszínen.