Fazakas Sándor csontfaragó mester udvarán állandó néprajzi kiállítás van. Szentivanlaborfalva, 2009 április 28.
[kml_flashembed movie="http://www.youtube.com/v/NaejESD7_uc" width="425" height="350" wmode="transparent" /]
Category: falu
A tegnap kimozdultunk egy kicsit a házból, mert már kezdett nagyon nyomasztó lenni a bentlét.
Egyet sétáltunk Abival, a temetőnél bé, s a Malom utcán le 🙂
Közben a malom melletti holtároknál megálltunk, korcsolyáztak a gyermekek. Abi elkeseredett, hogy ő nem hozta a korcsolyát és vége a vakációnak és iskola közben nem lesz ideje korcsolyázni, mert sok a tanulnivaló. Valóban sok. Annyira, hogy már embertelen. Fölöslegesen sok.
Szentivánlaborfalvi cigányok újévköszöntője, ma este, pár perccel ezelőtt:
A szentivánlaborfalvi Lőcsei István, Pista bácsi meséli (2005 augusztusában) hogyan sebesült meg Úzvölgyében 1944-ben.
Ma, karácsony első napján úrvacsoraosztás volt a templomban.
Nem vettem, mert nem szabad egyáltalán alkoholt fogyasztanom, és így elmaradt, ahogyan a fehérvári ZSinaton is részemről a közösségi hovatartozás ez a kifejezési eszköze.
Fentről a karzatból filmeztem. És most tünt fel, most láttam és érzetem nagyon zavarónak, hogy a nők külön, kisebb kehelyből vesznek úrvacsorát.
Mindenkit megvédünk a diszkriminációtól a feketéktől a melegekig, mindenkit. És ott vannak mellettünk, anyánk, nagyanyánk, feleségünk, és ők, amikor a közösség egyik legősibb vallási kifejezési módját élhetnék át, a közös pohárból való ivást és egy kenyérből való evést, ők más poharat kapnak.
Vajon miért? Valószinű a magyarázat még a régi hagyományokban kereshető.
De az, hogy a 21. században is így van, arra a magyarázat a mában található meg.
Érdekes, hogy a lelkész annak ellenére, hogy nő, a férfiak poharából ivott.
A kiállási rend, hogy a férfiak előbb születési rendben és utána, külön a nők, szintén születési rendben egy régi világkép maradványa, ami nem is tűnik zavarónak a számomra.
Az ülésrendet is betartják sokhelyen. Olaszteleken is megvan a Márkók padja, a Kolumbánoké stb.
Nagyanyám mesélte, hogy Takó leányként mindig hátul ült leánykorában, de amikor férjhez ment és először ment templomba szokásszerint a Takók padjába ült le, de az egyik Márkó asszonyság tüntetőleg felállt és odfaszólt neki: Rebeka, gyere ide elé, mert most már itt a helyed.
Édesanyámnak is megmutatta nagyanyám, hogy hol a helye a templomban. Nekem is édesapám.
Itt Szentivánlaborfalván előre nem volt “helyem”, hiszen a papné padjába nem ülhettem férfiként, így a férfiaknál a szószékfelőli sorban az első padba ültem, de éreztem, tudtam, hogy ott biztos másnak, törzsgyökeres család férfijának a helye. És eleinte volt olyan, hogy nem is volt üres hely ott.
A papné padjában mindig van üres hely, pedig nők mindig többen vannak a templomban, mint a férfiak.
Tegnap is, ma is kevésnek tünt a z a negyven ember, akik ott voltak a templomban. Pedig a gyülekezet fele ott volt. Ez annyi, mintha Szentgyörgyön kb. 1500-an lennének egy istentiszteleten. arányában.
2005 júliusában a szentivánlaborfalviak egy csoportja elment Vajdaszentivánba.
Magyarországon van egy kezdeményezés, program, ahol a Kárpát-medence Szentiván nevű települései találkoznak, tartják a kapcsolatot.
Vajdaszentiván már rég be van kapcsolódva ebbe a programba, Szentivánlaborfalvának ez volt a zelső kisérlete. 2006-ban a szentivánlaborfalvi falunapokon vettek részt a vajdaszentiványiak.
A vajdaszentiványi kiruccanás alkalmával készült képekből készült a film.
Vajdaszentivány számomra negatív emlékeket is hordoz, hiszen Dalmi tetvérem (aki 1992-ben öngyilkos lett Dunaharasztin, vonat elé állt) barátja, akivel kiment Csonkamagyarországra, odavalósi volt.
A kirándulás napjai pedig Dalmi temetésének évfordulója volt.
na, de ma karácsony, ebbe nem mélyedek most belé.
Inkább készítem a tegnap esti videokból, filmekből a dolgokat 🙂
ja, Vajdaszentivány néprajzilag is érdekes hely, a táncrendjéről, népzenéjéről híres. A video zenéje es odavaló.
na, nem az idén, hanem 2006-ban
most se hó, se hideg
most mondja a harangozó enyhült az idő
“Száraz tónak nedves partján…” (Szentivánlaborfalva)
Ma délután Pakucs Béla bácsival, Tassal (Béla bácsi unokája), Abigéllel elmentünk, lovas szekérrel, hogy vadmadarakat nézzünk a KUpán tó környékén.
De még tavat sem találtunk. Kiszáradt. Nádas van csak a helyén.
Globális felmelegedés. Mondaná Bulcsú. S igaza is lenne.
otthon, Olaszteleken, gyermekkoromban sok kapu előtt pad volt
ahova kiültek az emberek beszélgetni és osztották a világ kis és nagy dolgait
ott az első csók, az első cigi, az első korty pálinka vagy sör vagy adott esetben az utolsó
születtek ott forradalmak vagy éppen gyermekeket nemzettek
sorsdöntő helyek voltak mindenképp, ahol összegyültek az emberek, még a diktaturák alatt is
itt Laborfalván nincsenek kispadok a házak előtt
nem gyülekeznek az emberek
lehet, máshol történnek a fontos dolgok
lehet, seholsem
Márkó Laci blogja 