Játszó burundi gyermekek

a képeken látszó gyermek olyan játékot játszik, amit otthon, Olaszteleken is játszottunk, igaz főleg a lányok játéka volt, ott kocozásnak neveztük. Szentivánlaborfalván pitykövezésnek nevezik, nálunk a pityezés mást jelölt. Szentgyörgyön, Abi lányom szerint ugróiskolának nevezik.

Ahogyan a Néprajzi Lexikon is:

dobókővel játsszák: ez általában lapos kavics vagy cserépdarab. A játékos a kavicsot bedobja az ábra első kockájába, majd fél lábon végigugrálja az egész ábrát. Visszafelé szintén fél lábon állva lehajol a kőért és fölveszi. Amikor kiért, van egy iskolája. Ezután a következő kockába dob. Ha már mindegyikbe dobott, és mindegyik iskolát kijárta, háttal dob, és amelyik kockába a kő esik, az az ő vára: ott ő mindkét lábát leteheti, a többi játékosnak azonban át kell ugrania. A játszó akkor „bukik meg”, ha vonalra lép vagy dob, belelép másnak a várába, vagy leteszi a másik lábát is, esetleg {6-584.} a kavics nem a megfelelő kockába esik. Ilyenkor át kell adnia a helyét a következő játékosnak. Ha legközelebb sorra kerül, ugyanabba a kockába dob, mint amikor elrontotta. Addig játsszák, míg az összes kockát el nem foglalják, s az győz, akinek több vára van. A játékot különféle módon lehet nehezíteni. Játsszák például úgy, hogy a követ nem kell fölvenni, hanem visszafelé kockáról kockára egy lábbal végig kell rugdalni. Ez igen nehéz, mert sem a kőnek, sem a lábnak nem szabad vonalra kerülnie. Van olyan változat is, hogy miután végigjárták az összes iskolát, dobás nélkül különféle módokon ismét végig kell ugrálni az ábrát, s csak utána lehet várat szerezni. A kezes például az, amikor kézfejükre vagy nyitott tenyerükre teszik a követ, a lábasnál lábfejükre, a fejesnél fejük tetejére. A földre rajzolt ábrák sokféleségéből itt csak néhány jellemző formát közlünk. Leggyakoribbak a több kockára osztott négyzetek, illetve téglalapok, a kereszt- vagy emberforma és a kettős kereszt. A kockákat megszámozzák vagy elnevezik (H, K, Sze, Cs, P, Szo, V: a hét napjai, M: mennyország, P: pokol). (52. ábra.) A 3. rajz V, vagyis „vasárnap” kockájában pihenésképpen mindkét lábat le lehet tenni. A 4. rajz 4–5. kockájába és az 5. rajz M–P kockáiba egyszerre, terpeszben kell ugrani, utóbbiban terpeszállásban kell megfordulni is.

forrás itt.

és ime a burundi képek:

szerintem a belga vagy a német gyarmatosítóktól tanulhatták meg a burundiak ezt a játékot.

Burundi képek: Mária képeiből 1.

Az angliai anglikán egyház vendégháza Bujumburában, ahol Mária lakott:

Az egyik katona, aki vigyázott a vendégházra:

A mellékutca, ahol a vendégház volt Bujumburában

Kilátás a vendégház teraszáról:

(a kunyhóban egy család lakott)

Mária Burundiban – képek

Burundi unitáriusokkal

Pünkösdi gondolatfoszlányok – Pap Mária Burundiból

Pünkösdi gondolatfoszlányok

Kedves testvéreim,

e pár sort, pünkösd nagyhetében, Afrikából, Burundiból küldöm, a világ egyik legszegényebb országából. Pár éve meg háború dúlt itt , nyomai ma is látszanak, nemcsak a járőröző katonák jelenlétében, hanem abban a nagyfokú nyomorban es szegénységben, mely számunkra teljesen elképzelhetetlen.

Itt én vagyok az u muzungu kirundi nyelven a fehér, a kívülálló, az idegen. Ha meglátnak, udvariasan megbámulnak, a kisgyermekek megijednek, a nagyobbak kórusba kiabáljak : u muzungu. Nincs ebben lenézés vagy gúny, egyszerűen megállapítják, hogy kívülálló vagyok, más mint ők.

Aztán, ha sikerül kapcsolatot teremteni, egy mosoly vagy egy francia köszönés erejéig, megbátorodnak. A felnőttek kezet fognak, a gyerekek megtapogatnak- valódi vagyok, nem szellem; csak a bőröm színe más.

Ez az élet nagy leckéje- emberek vagyunk mind, érző, szenvedő, örvendező emberek, meg ha más bőrszínnel, más kultúrából, más körülmények közül. Egy nagy családhoz tartozunk- az emberiség családjához.

Pünkösd ünnepe e nagy családhoz, mint Isten gyermekeinek családjához és ugyanakkor egy szűkebb közösséghez való tartozásunkra emlékeztet -az egyházhoz, vallásos közösségeinkhez való tartozásunkra. Ott semmi sem választ el egymástól, sem a bőrunk színe, sem a kultúránk, sem a gazdasági körülmények. Ebben a családban minden az összetartozasról szól, de sajnos sokszor mi választjuk el magunkat tőle. Hány u muzungu van közöttünk -kívülálló, félreálló, idegen, aki bár tagja a mi közösségünknek, nem hajlandó azt vállalni.

Pünkösd a közösségünkről szól és annak vállalásáról -“egy akarattal együtt valának”-mondja a Szentírás az apostolokról:

Vajon mikor jön el az idő a mi közösségeink életében, hogy egy akarattal együtt legyünk ?

Itt Burundiban, a legnagyobb nyomor ellenére is van mosoly, van élet, van remény, van összefogás es a kolonializmus nyomorúságai ellenére is van nyitott szív az ” u muzungu”-nak.

Nyissuk hat meg mi is szívünket egymásnak es közösségeinknek, adjunk halat Istennek életünk áldásaiért, közösségeink megtartó erejéért, es dolgozzunk azon, hogy mi is egy akarattal együtt legyünk, ne csak pünkösd ünnepen, de életünk minden napján.

Burundi levél 2.

Most kaptam a levelet, már mániásan Burundiról olvasok, s közben jó anyámnak nótákat keresek a neten

MEGVAN A PRÉDIKÁCIÓM ÉS MINDJÁRT MENNEM KELL ÖLTÖZNI/(…) Reggek 7-kor keltem és a meleg már akkor elviselhetetlen volt. Jó a maláriás pirula; ,mert akárhogy vigyázok, a szúnyogok meg-megcsípnek. Ma reggel egy gekko ijesztett rám a fürdőben; de a szomszéd szobában lakó angol hölgyek megnyugtattak, hogy nagyon jók, mert megeszik a legyeket és a szúnyogokat. Este meg írok

Burundi vasárnap

Mária ma franciául prédikál a burundi unitáriusoknak, azt mondja, hogy a tegnap előadások közben közben le-leizzadt, hiszen franciául keveset beszélt mostanság, s a szaknyelvet is angolul tudja inkáb , ha tudja 🙂

Most olvastam, hogy a tavaly miket műveltek Burundiban az albínókkal, így már érthetőbb, hogy nem vitték le a nyilvános strandra, partrészre a Tanganyika tónál. Tavaly Párizsban én is láttam egy albinó feketét, aki fehér volt, a bőre, de az arcformája a feketékre jellemző.

Érdekes lenne a fekete ember látványa is Berde Mózsa falujában, de én nyugodtan levihetném a Fekete-ügyre, maximum a gyermekek megbámulnák, mint én a hetvenes évek közepén Brassóban a négert.

Szegények, persze,hogy szegények, Mária útját is az amcsik fizették, de ide azért eljöhetnek majd, ha másképp nem, az amcsik pénzén.

Burundi himnusza

[kml_flashembed movie="http://www.youtube.com/v/EcMQZnPjFWw" width="425" height="350" wmode="transparent" /]

Ez is Burundi :(

Burundi: most már tényleg vége a polgárháborúnak?

Burundi angyal

Burundi: talán egyszer lezárul a múlt?

Burundi: A háború után talán lassan az éhezésnek is vége?

Mobilhívás a Tanganyika partjáról

ma reggeliben hívott Mária

először nem is akartam hinni, hogy az ő hangja szól a mobilomon, mármint a csengőhang,

hiszen Afrika, világ legszegényebb országa, távolság stb. az USA-ból nem tudott mobilon hívni

de ő volt, Brüsszeltől 6444 km Bujumbura repülővel, innen közelebb lenne, de nincs járat

🙂

ma este megint hívott, az internet kapcsolat leesett

a mobilszámla lehet égbe száll majd 🙂

ma 23 embernek beszélt franciául az erdélyi unitáriusokról

messziről megmutatták a Tanganyika partját ahol a nép van, nem merték bevinni Máriát fehér lévén, majd egy privát területen a Tanganyika tóba is megmártoztathatta a lábát, nagy hullámok, stb

nem értettem, hogy miért nem lehetett a nép közé vinni a fehér embert, akkora lenne ott a rasszizmus?

Levél Burundiból 1.

Mária leveléből, részlet

2009. május 23. 8:59

…már hat óta ébren vagyok, mert olyan erős a fény, hogy nem lehet aludni. Nem családnál lakom, úgy gondolták, hogy nem lesz biztonságos, így az angol református egyház által működtetett vendégházban vagyok, jórészt európai körülmények között.

Amennyit eddig láttam, az este és most reggel: a táj gyönyörű.

A város olyan, mint nálunk egy nagyobbacska falu, rengeteg elkezdett építkezés es katonaság mindenütt: a háború nyomai.

Ránk is két katona vigyáz, magas kert és szögesdrót mögött vagyunk; bár Fulgence szerint most már nincs baj és lassan elkezdték a katonaság leszerelését.

A háttérben ott van egy hatalmas tó, gondolom Tanganyika, mindjárt lefényképezem.

Az emberek kedvesek, bár kicsit idegenkedve fogadnak; de hát olyan sok fehér nem rohangál itt.
Reggel van és már nagy a meleg…